CrossFit Open 14, 2. feladatsor.
Ameddig csak eljutsz:
0:00-3:00
2 kör:
- 10 overhead squats, 95 lbs (43kg, nekem 45 volt csak a lehetőség)
- 10 chest-to-bar pull-ups
3:00-6:00
2 kör:
- 12 overhead squats, 95 lbs
- 12 chest-to-bar pull-ups
és így tovább.
Eredmény 67 ismétlés (10+10+10+10 12+12+3)
Alapból, sokkal rosszabb lett mint vártam. A 2. 3 percet is be akartam fejezni, és a 3.-ba belekezdeni. okok..sok van. Számít? Nem igazán. Szar húzódzkodó rúd, pocsék technika, levegőtlen helység. De tény, hogy 1 évvel ezelőtt kb. 0 ismétlésig jutottam volna, mert 45 kilót esélyem se lett volna a fejem felett megtartani. Olyan állapotban voltak a vállaim minden féle sérülések miatt, hogy nekem végül is, ez is eredmény, még ha szánalmas is. A mellkasérintéses húzódzkodás pedig ilyen borzalmas technikával - és vállakkal - szintén csoda hogy megy. Mester Rena, ez úton is köszönöm a rehabilitációt.
Bővebben az eredményekről:
Angolul értők figyelmébe ajánlok egy cikket a GAMES oldaláról. Amivel roppant mód egyet tudok érteni. http://games.crossfit.com/article/i-only-got-306-fewer-reps-talayna
Pár gondolatot, kiemelek belőle, illetve megtoldanám a saját véleményemmel arról amit itthon érzek. (lehet tévedek, és ez teljesen szubijektív)
"Sokan azt gondolják, bátorság kell az Open-re feliratkozni, és az Open feladatsorait megcsinálni. Nos bátorság ahhoz kell hogy az gyenge eredményeid elismerd, és regisztráld."
Magyar vonatkozásban: Sok nevet hiányolok, "versenyzőket", "nagy neveket", "Híres/hírhedt nagy arcokat", akik rommá posztolják a különböző közösségi portálokat, akik CrossFitternek tartják magukat, akik osztják az észt. Ehhez képest itt, egy éveben egyszer, nem merik még csak videó nélkül sem bemutatni hogy ők mire képesek.
Eddig 2 WODon vagyunk túl. Az elsőben is vállaltam azt amit teljesítettem, még ha kevesebb is lett mint terveztem. És most is megteszem. Cikkből idézve:
"De itt van a lényeg : én benyírtam mindkét eredményem.
Miért fontos ez ? Mert ez a CrossFit. Része a CrossFitnek. Megtudni, hogy hol vagyunk, és nem éppen ott, ahol szeretnénk lenni. Az út a jobbá váláshoz az igazsággal kezdődik. A jobb, nem a rúdban, a csuklóvédőben, vagy a helyszínben rejlik. A jobbá válás útja az igazsággal kezdődik. Ehhez először meg kell ismernem az igazságot magamról."
És az igazság az , hogy nem vagyok mindig az a sportoló aki lenni akarok.
...
Amennyiben valóban kint hagyjuk az egonkat az edzőterem ajtajában, akkor írjuk ki bátran az eredményeinket. Legyenek azok jók vagy rosszak vagy középszerűek. Nem szabad félni kimondani: Ez vagyok én."
Itthon sajnos a CrossFitre is rátolta magát a magyar mentalitás. Az amit közösség, csapatszellem, testvériesség, becsület néven kint tapasztaltam, nyomokban (sem) található meg itthon.
- Kezdve az "edzőkkel", akiknek vagy közük vagy papírjuk vagy akaratuk esetleg alkalmasságuk, vagy egyik sincs hozzá. (Tisztelet a kivételnek mert azért van olyan is ;)
- Folytatva a "CROSS" termekkel, akik ugye CrossFitből akarnak élni, de csak lopják a nevet (nem licenszelnek) és az ötletet, akik csak a profitot nézik elsőként, és nem pedig a jó edzést a jó társaságot, ami majd profitot fog termelni.
- Végül az atlétákkal. Érdekes mód Rich F. / Chris S. / Miko S. sosem k.anyázott hangosan. Mindig tisztelettel, beszéltek egymásról, és elismerték a másik eredményeit. És nem igazán láttam még őket a "mellüket verni". Itthon sajnos van példa az ellenkezőjére. (akinek nem inge....)
